Néhány tévhit és tény a gyógyításról 

 

Néhány tévhit a gyógyításról:

    1. Sokszor az alkoholbeteg ismerősei és barátai a következő észrevételeket teszik elhatározása miatt: „Tévedtél! Még nem jutottál odáig! Tudod-e, hogy azoktól az orvosságoktól meg lehet bolondulni? Utána betuszkolnak valami elmegyógyintézetbe... Miért nem hagytad abba egyedül?”
    2. Sok beteg félve jön a gyógyításra, várva a gúnyt, lenézést, szidást, sértegetést, megalázást. A félelem néha nagyon erős. A „jóindulatú és jólértesült” kávéházi barátoktól figyelmeztetve vannak, hogy a szakorvos mellett a többi betegtől is kellemetlenség vár rájuk.
    3. A következő mondatban tükröződik az alkoholista passzív állásfoglalása és nézete a gyógyítással szemben az első beszélgetés alkalmával: „Elhatároztam, eljöttem, és most csináljon amit tud! Gyógyítson!”
    4. A legelterjedtebb tévhit az, hogy a beteg a gyógyítás után képessé válik a mértékletes ivásra. Feltételezik, hogy a gyógyítás teljesen felgyógyítja a szervezetet, „megtisztítja”, és képessé teszi a mértékletes alkoholfogyasztásra.
    5. Sokan a sört nem sorolják az alkohol tartalmú italok közé. Nem csak hogy ilyen meggyőződéssel jönnek  a gyógyításra, hanem még meg is maradnak mellette minden nyújtott felvilágosítás ellenére.
    6. A gyógyítást sokan nem tekintik hosszantartó folyamatnak, hanem „csodát” várnak.

     

    Az igazság a következő:

    1. Az orvosságoktól, melyeket az alkoholizmus gyógyításában alkalmaznak, nem lehet megbolondulni. Az alkoholizmus rengeteg szövődményt okoz, így sok zavart okozhat a lelki egészségben is. Minden orvosság, amit a beteg az orvos tanácsára használ, egyedül a felépülés, a megnyugtatás, az alvás és az étvágy helyreállításának, a kézremegés megszüntetésének és a hányás megszüntetésének a célját szolgálja.
    2. Amikor a beteget fogadják,a szakértők arra törekednek, hogy minél jobban megértsék, hogy minél jobban megvizsgálják (laboratóriumi vér- és vizelet-vizsga, a szívműködés ellenőrzése, stb.), és olyan gyógyítást alkalmazzanak, ami a legcélszerűbb lesz. A többi beteg hasonló helyzetben van és ezért nem fog semmilyen kellemetlenséget se előidézni.
    3. A beteg szerepe az alkoholizmustól való gyógyításban jelentősebb, mint a többi betegségnél. A beteg szerepe a gyógyításban aktív kell hogy legyen: az alkohol Őt zavarja, Ő határozta el magát a gyógyításra, Ő választ két lehetőség között:
       a)      hogy alkoholista legyen, vagy
       b)     hogy ne igyon.
       Ezért a gyógyulás folyamatát együttműködésnek tekintjük. A beteg és a szakorvosok együtt dolgoznak rajta, együtt oldják meg az ivás problémáját, de az Ő (a beteg) problémáját oldják meg. Nélkülözhetetlen a kölcsönös bizalom, megbecsülés, fáradság. Egyetlenegy szakorvos se „magasabb lény”, se tanító, se szülő, se főnök. Ő szakember, a közös célt- a beteg jobbullétét, csak akkor tudja megvalósítani, ha a beteg is törekszik.
    4. Egyetlenegy alkoholista sem ihat mértékletesen a gyógyítás után. Vagy folytatja az ivást úgy mint azelőtt, vagy még jobban, de nem azért, mert gyógyította magát, hanem azért, mert idősebb, mert az italt kevésbé viseli el, mert a betegsége idővel rosszabbodik; vagy élethosszig tartó absztinens lesz.
    5. A sör alkohol tartalmú ital. Léteznek olyan alkoholisták, akik kizárólag sört isznak.
    6. A gyógyítás legkevesebb két évig tart.

    Vissza